| |
-Elég régen volt már, hogy a legutóbbi recoil labum, a "Bloodline" megjelent. Sokminden változott azóta... Mi a fő különbség az "Unsound Methods" és a régebbi alkotások között?
Az előző album tulajdonképpen instrumetálisnak indult, csakúgy, mint elődei, de a végén valahogy mégis került rá némi ének. Számomra azonban megmaradt abban az instrumentális irányban továbbra is. A gondolat, hogy mégis kerüljön rá ének, egy amolyan utolsó utáni ötlet volt. Ezúttal azonban, amikor már többé-kevésbé együtt volt a zene, nyilvánvalóan érezhető volt, hogy minden szám kíván egy kis éneket is, hogy egész legyen a dolog. Ezúttal az is közre játszott, hogy nagyon rá voltam állva a projectre és nem akartam, hogy bármi is hiányozzon belőle. Tulajdonképpen tehát, ez az alapvető különbség. Természetesen azonban zeneileg is változott a munka, hiszen tovább léptem én is. Azt hiszem ezen az albumon sokkal kevesebb elektronikus hangszer és előre programozott ütem van. Meg aztán volt egy amolyan elveszettségi érzésem is és ezért az album hangulata egy kicsit sötétre sikeredett.
-Igen sok vendég énekest alkalmazol az albumon, amely azt suggalja, hogy maga a recoil project egy jóval szabadabb teret biztosít számodra. Mit gondolsz erről?
Számomra, -kifejezetten mostanában- nagyon fontos ez a fajta szabadság. És tulajdonképpen ez volt a fő ok, hogy otthagytam a Depeche Mode-ot. Annak idején az együttes mellett a recoil csak amolyan mellék tevékenység volt, én pedig szerettem volna főleg ezzel foglalkozni és több döntést vinni a végtermékbe, mint eddig a Depeche Mode-nál. Úgy éreztem, hogy nem akarok többé egy együtteshez tartozni, és ez a project magában hordozza azt az előnyt, hogy úgy járuljanak csak hozzá különböző emberek a zenéhez, hogy legjobbjukat adják. Szeretem a tényt, hogy különböző emberek jönnek-mennek és tulajdonképpen egyikük sem igazi banda-tag, így bármikor változtatok a nézeteimen, akkor újabb emberek vehetnek körül.
-Miért éppen a "Drifting" lett a kislemezes szám?
Nos, véleményem szerint az album, illetve a számok nem sikerültek, -ahogy én szoktam mondani- olyan rádióbarát alkotásokká. Maga az album hangulata igen sötét. És talán a "Drifting" azon két-három szám közül való, amelyek egy kicsit közelebb állnak a rádióbarát besoroláshoz. Ez volt tehát a választásnál a fő ok. De tulajdonképpen kedvelem is a számot és az ének is inkább melódikusabb, mint a többi szám esetében. Más számokban inkább narratívabb az ének, vagyis inkább beszélt, mint dalolt...
-Miről szól a dal?
Nos, mivel nem én írtam a számokat, így nem én vagyok a legjobb válaszadó sem. Az albumon szereplő összes énekes saját maga írta szövegeit. Siobhan Lynch, -a lány, aki a "Drifting"-ben énekel,- szavai elég kétértelműek, így többfélét is jelenthetnek.
Nekem is megvan a magam elképzelése a számról, de sohasem fordult meg a fejemben, hogy megkérdezzem tőlem, hogy helyénvaló-e... Tulajdonképpen ez meg is ölné a számot. Véleményem szerint pedig meg kell adni a lehetőséget mindenki számára, hogy önállóan döntsön, miről is szól számára a dal. Ígyhát jobb ha az ember nyitva hagyja a kérdést és hagyja kibontakoni a hallgatót.
-Mióta dolgoztál az albumon? Elégedett vagy az eredménnyel?
Múlt év szeptemberében kezdtem el a munkát és kisebb-nagyobb szünetekkel ugyan, de ez év júniusában fejeztem be, ígyhát 9 hónapot vett igénybe az elkészítése. Tulajdonkképen pedig nagyon meg vagyok elégedve vele. Talán életem legjobban érdekelt és legjobban kivitelezett munkája. Ennek ellenére azonban nekem mindig is létezett egy olyan oldalam, -és talán ez men is normális-, amelyik úgy érzi, lehetett volna jobbra is csinálni, amit csináltam. Amolyan Control Freak vagyok. Mindig úgy érzem, hogy többet és jobbat tudok majd legközelebb nyújtani...
-Elég sok különböző emberrel dolgoztál a múltban. Van akivel esetleg együtt akarsz dolgozni a jövőben? Van valamilyen álmod?
Nos, állításod szerint nagyon sok emberrel dolgoztam a múltban, csakhogy ez így nem igaz. A dolgok többségében, a Depeche Mode-on belül nem úgy dolgoztunk, mint egy együttes.... és a legutóbbi album kivételével nem is alkalmaztunk külső zenészeket sem. Külső zenei-szakértőkkel tehát nem is dolgoztam olyan sokat együtt. Mintahogy azonban már említettem, ennek a recoil dolognak ez a nagy előnye. Mármint, hogy különböző, a maga területén profi zenészeket vonhatók be a munkába. Ez mindig is egy jó dolog, hogy új emberek jöhetnek és újra megmozgathatják az ember fantáziáját. Másképpen tudnak kinézni dolgok, ha mindig valaki idegennel dolgozol. Szeretem a kihívást, hogy újra meg újra új, tehetséges emberekkel dolgozhatom együtt. Vagyis már el is kezdtem keresni új embereket a következő "recoil projet"-hez, amely készítése remélhetőleg hamarosan el is kezdődik.
-Honnan merítesz a munkákhoz inspirációt?
Próbálok mindenhol keresni valamit. Vagyis meghallgatok mindenféle zenét, ami érdekel. Olyanokat, amelyek gazdag ütemvilággal rendelkeznek, olyanokat, mint a hip-hop stílus és olyan brit együtteseket, akik rám is hatnak valamilyen formában, mint például a Portishead és a Massive Attack. Ennek fényében azt kell mondjam, hogy a Depeche Mode lemezek és még a "Bloodline" is túlprogramozott albumok voltak. Vagyis megpróbálok mindig valami olyat csinálni, ami egy kicsit más és tovább mutat. De viszek a zenébe olyan más, az ízlésemhez közel álló dolgokat is, amelyek már máshol sajnos nem nagyon tűnnek fel. Úgymint a klasszikus zene, a hangulatos filmzenék, a hagyományos ír népi-zene vagy akár a grunge.
-Szeretsz más együttesek koncertjeire járni?
Őszintén szólva nem nagyon járok mostanában koncertekre. Úgy érzem kicsit fóbiám van tőlük. Elmegyek egy koncertre és már szinte látom a bepakolást, elképzelem a backstage történéseit és szinte már nem is tudom élvezni azt, amiről szól az egész, azt amiért tulajdonképpen odamentem. Ígyhát nem igazán járok túl sok koncertre, annál inkább hallgatok viszont zenét, ahogy azt már említettem. Van egy hatlamas CD és bakelit gyűjteményem. Az a tipusú ember vagyok, aki ha hall egy jó számot valahol, rögtön elmegy és megveszi az egész albumot, ahelyett, hogy csak a kislemezt venné meg. Így mindig csalódott vagyok, mert lehangolóak az albumok. Manapság tehát azt kell mondjam, hogy már könnyűzenei albumokat nem is veszek. Tanulmányoztam a könnyűzenei világot és arra jutottam, hogy manapság némely hangulatos filmzene igazán csak a jó. |
-Megfordult valaha a fejedben, hogy turnézz a recoil-lal?
Jelen pillanatban nincs terv erre nézve. De a lehetőség mindig fenn áll. Ha például egy fontos TV adó megkeres, vagy nagy érdeklődés mutatkozik több helyről egy esetleges koncert iránt, akkor talán fontolóra venném a dolgot. Megjegyzem, elég nehezen tudom elképzelni, hogyan tudna egy ilyenfajta project turnéra menni, de azért.... egyébirént pedig nem hiszem, hogy született frontmeber lennék. Jobban szeretem a studiómunkát.
-Milyen visszajelzésekkel találkoztál miután kiváltál a Depeche Mode-ból?
Nos, nincs igazán kapcsolatom sem a médiákkal, sem a rajongóimmal, -már ha vannak egyáltalán ilyenek-. Tulajdonképpen nem voltam képben az elmúlt három év során, így ez több szempontból is érdekes időszak számomra... legalább most meglátom, hogy van-e rajongóm egyáltalán?!
-A múltban a Depeche Mode azért néha meggátolta, hogy szabadon foglalkozz a recoil anyaggal. Mennyivel könnyebb ez most?
Igazából soha nem volt probléma a "melléktevékenység" miatt. Időben azonban tényleg elvett néha az együttes. A "Bloodline"-nál volt ez így főleg, hiszen akkor éppen a Depeche Mode tevékenysége miatt nem tudtam elegendő promóteri tevékenységet végezni. Ezzel szemben most sokkal több idő jut erre is, hiszen már most az album megjelenése előtt adok interjúkat.
-A Depeche Mode szinte mindig is Anton Corbijn-nal dolgozott. Lesz valami szerepe neki a recoil kapcsán?
Nos, megmondom őszintén, hogy nem kértem tőle ilyen jellegű közreműködést és azt sem tudom, hogy valójában volna-e kedve bármit is csinálni velem. Nagyon szeretem Anton munkáit és magát Antont is, de nem hinném, hogy jó ötlet volna vele dolgozni ezúttal, hiszen megközelítésében elég közeli munkák születnének a múlttal.
-Hallottam egy úgynevezett Daphne And The Tenderspots nevű együttesről.... Mondanál valamit róluk?!
Ez egy eléggé méltánytalan kérdés volt! Nos, ez egy együttes volt, amelyben játszottam még a '70-es években. Úgynevezett new-wave zenét játszottunk. Daphne volt az énekes, mi, a többiek pedig a lemezszerződést intéztük és kiadtunk néhány lemezt.... a végén pedig nem csináltuk semmit.
-Van valamilyen zene végzettséged, vagy bármilyen felsőbb iskolád?
Hogyne. Egy gimnáziumi érettségim van. Három kettes is van az érettségi bizonyítványomban, mivel elég lusta gyerek voltam. Ezzel ellentétben viszont nagy a zenei műveltségem és még zongorázni is tanultam valamikor, amiben egész jó voltam. Zenéből, illetve zongorából 8-as jeggyel végeztem. Ennek ellenére nem nagyon szerettem zongorázni, de ma már hálás érte vagyok a sorsnak, hisz nagyban hozzájárul ez a mostani tevékenységemhez.
-Hány számot írtál, amelyek végül soha nem lettek kiadva?
Nem tudom azt mondani, hogy notorikus dalíró lennék. Inkább zenét szoktam szerezni. Nem vagyok valami nagy írótehetség, de azért néha írok dolgokat, mint például a korai Depeche Mode lemezeken. Ezeket számokat nem igazán szeretem már. Most is több szám született ugyan, mint ahány megtalálható az albumon, de talán még ezek is fel lesznek használva későbbi recoil alkotásokban. Különböző dalok és zenedarabok vannak a fiókomban, de azért nincs belőlük olyan sok sem.
-A zenén kívül mi iránt érdeklődsz még?
Az elmúlt időben költöztem ki vidékre és született egy gyermekem is. Így nem igazán volt időm sokmindennel foglalkozni. De ha az embernek új családja és polyás gyermeke van, akkor ez elég sok időt vesz igénybe. Nem igazán foglalatoskodtam semmi mással ezeken kívül. Szeretek például moziba járni, de az idejét sem tudom mikor voltam utoljára. Szeretem a jó filmeket, a focit, a Queens Park Rangers szurkolója vagyok, na és szeretem még a jó vendéglőket is. A feleségemmel együtt, nagyon szeretjük az alsó mediáns hangszereket, de gyűjtünk különböző bútorokat is. Élvezetes dolog bútort gyűjteni...
-Öregnek érzed magad? Maradt még valami speciális, amit szeretnél véghez vinni az életben?
Őszintén remélem, hogy egyre jobb dolgokat fogok, a mostaniakhoz képest, véghez vinni a jövőben is. Igen, talán egy kicsit öregnek is érzem magam, de ugyanakkor úgy érzem életem legjobb periódusába léptem. Teljes mértékben az én irányításom alatt van minden, amit csinálok és talán jobban megszállotja vagyok a zenének, mint eddig bármikor. Olyan dolgot kreáltam a recoil-lal, amely bárhová vezethet. Az otthoni hangstúdiomba készítek mindent, így akkor dolgozom és úgy, ahogyan éppen én akarok. Ezen dolgok mellett pedig ott van a családom, akikkel szabadon és korlátok nélkül tudok együtt lenni, nem úgy, mint annak idején.... Szóval, azt hiszem igazán nagyszerű korszkát élem az életemnek. |
