| |
- Mi is történt egészen pontosan a Depeche Mode-dal a legutóbbi album óta?
Andy: Elég sok minden. Talán különösen hat, de négy éve is volt már, hogy kiadtunk a legutóbbi lemezt. Azóta tulajdonképpen majd két évet turnéztunk, egy éven át készítettük az új nagylemezt és mindössze körülbelül hat vagy hét hónapot pihenhettünk időközben.
Martin: A lényeg az, hogy most újra itt vagyunk. Az új album címe "Ultra".
- Van valamilyen speciális ok arra nézve, hogy ezt a címet választottátok?
Martin: Véleményünk szerint ez egy nagyszerű szó, végtelen egyszerű és nem hinném, hogy bárki előttünk valaha használta volna. Visszanéztünk az időben, kutattunk a zenei krónikában, megnéztük régi lemezek címeit és rájöttünk, hogy ezt a szót, legalábbis tudomásunk szerint, ezeddig még senki sem használta. Megmondom őszintén ez a felfedezés egy kicsit meg is lepett minket.
- Hogyan látjátok az új albumot a többi fényében? Értem ezt úgy, hogy ha mondjuk elnevezem a "Violator"-t egyesnek, a "Songs Of Faith And Devotion"-t kettesnek, akkor hívhatom az "Ultra"-t hármasnak ebben a sorban?
Martin: A dolog ennél azért egy kicsit érdekesebb. Mondjuk meg kellene cserélni az utolsó kettőt. Számomra ugyanis ez az album inkább tűnik a "Violator" folytatásának, mint az előző. Az "Ultra" mintha valahogy természetes módon követné a "Violator"-t. Habár csakúgy, mint a "Songs Of Faith And Devotion"-ön, a mostani albumon is használtunk session, vagyis vendég zenészeket, ami nem nagyon volt jellemző ránk a múltban. A "Songs Of Faith And Devotion" hangzásvilága egyébként egy tudatos döntés volt a számunkról az irányban, hogy valami tőlünk teljesen szokatlan dolgot csináljunk. Nevezhetnénk akár a mi ál-rock albumunknak is. Élvezet volt készíteni egy ilyen albumot is, hiszen "élő" volt az egész.
- Milyen érzés még mindig egy-ugyanazon együttesben zenélni? Értem ezt úgy, hogy a "basildoni-idők" már régen voltak....
Martin: Hát igen. Annak idején Basildonban történt, hogy beleszerettem a zenében. Talán tíz éves lehettem, amikor találtam néhány régi hanglemezet anyám szekrényében.... Amolyan rock`n`roll-félék lehettek. Öt vagy hat szám igazán tetszett. Valamifajta szenvedély alakult bennem ki a zene iránt, valami, ami megindított...
Andy: És ez az, amit mi is szeretnénk. Mármint, hogy megindítani embereket a zenénkkel. Mégha csak egy vagy két ember az, akit megfogsz, akkor is meg kell próbálnod azt. Vannak emberek, akik azt mondják, hogy a mi zenénk unalmas, netán néha még depresszív is. Ezzel szemben én egy jó csomó olyan embert ismerek, akiket a mi zenénk teljesen megindít.
Martin: Sokan mondják azt is, hogy borongósak vagyunk, az én szemszögemből nézve pedig azt kell mondjam, inkább hajlunk az optimista látásmód felé.
- Mi lesz turné ügyben? Érthető, hogy egy turnénak vannak fényes és kevésbé fényes pontjai. Ti mostanában sokat hívatkoztok a turné hátrányaira. Hogyan éltétek meg ezeket?
Martin:Ez egy nagyon érdekes kérdés. Tudod, amikor az ember a színpadon áll az nagyszerű érzés. A koncert, azonban csak két órán át tart. De ki kell tölteni a nap többi részét is. Ezzel a kitöltéssel vannak problémáink. A baj az, hogy sokáig tart egy turné. Értem ezt úgy, hogy a nap 24 órájában, a hét minden napján és mindez 14 hónapon keresztül.
Dave: A legutóbbi turné azt hiszem mindannyiunk számára nehezen volt elviselhető. Túl nagy volt a ránk nehezedő nyomás és ettől még a turné végeztével is nagyon szenvedtünk.
Martin: A tulajdonképpeni legnehezebb dolog a koncert után haza menni és ágyba bújni. Ezt szinte sohasem tudtuk megtenni. őrületes esték voltak....
Dave: Az ember hónapokig, sőt bő egy évig nincs otthon és így elég nehéz bármilyen családi kapcsolatot fenntartani.
Andy: Ha jól meggondoljuk, az elmúlt 17 évben legalább kilencet nem voltunk itthon. Természetesen a maradék nyolc sem egyhuzamban történt, így az embernek kicsit mindenhol beilleszkedési gondjai is vannak. Az is kész csoda a történelmünk során, hogy az elmúlt két évben szinte egyhuzamban itthon voltunk.
- Vagyis azért lesz turné az "Ultra" albummal is?!?
Dave: Nem, vagyis igen, de nem 1997-ben. Úgy tervezzük, hogy jövőre csinálunk még pár számot, kiadunk egy, amolyan "Greatest Hits" lemezt és majd azzal együtt megyünk turnéra. Amolyan "Ultra/Hits Tour" lesz, de hangsúlyozom, hogy csak 1998-ban.
- Számomra úgy tűnik, hogy a Depeche Mode megért egy teljes átalakulást. Gondolok itt arra, hogy pár évvel ezelőtt már egymásra sem bírtatok nézni. Ha jól tudom, nem bírtatok megmaradni egy szobában?! Ezek a dolgok mintha már nagyon régen lettek volna...
Dave: Igen, ez így van. Az már tényleg régen volt. De meg kell mondanom, azóta magammal is sokkal jobban kijövök. Ha igazságos akarok lenni a többiekkel, akkor el kell ismernem, hogy nehéz időket értek meg ők is. A probléma viszont azt hiszem velem volt. Nemcsak, hogy nekem voltak problémáim velük, vagy nekik voltak velem, hanem nekem saját magammal is gondjaim voltak. Ha őszinte akarok lenni elmondom, hogy az volt a baj, hogy én egy elbasszottul okos függő voltam, hisz hosszú-hosszú ideig el tudtam rejteni a többiek előtt, hogy milyen rossz is a helyzet valójában. Tennem kellett volna valamit a dolgok ellen, de nem tettem. Általában az igazi függők esetében elérkezik az a pont, amikor már nem marad semmijük. Mindenüket odaadják. Én is megfordúltam ilyen körökben. Aludtam a földön, eladtam a ruhámat,.... A probléma az volt, hogy számomra biztosítva volt a pénz kiapadhatatlan forrása.
Andy: Dave sohasem előttünk tette, amit tett. Mindig csak akkor csinálta, amikor nem láttuk. Sohasem lehettünk teljesen biztosak abban mi is történik vele valójában.
Dave: A probléma az volt, hogy én egy erős akaratú embernek ismertem magam és tudtam, hogy mindenfajta külső segítség nélkül abba tudom hagyni. Tévedtem, mert lehetsz bármilyen erős akaratú, ez az a dolog, amit külső segítség nélkül nem tudsz lekezelni. Kérned kell a segítséget, meg kell hallgasd a tanácsokat és akkor, csakis akkor tudsz megtisztulni. |
Andy: Azt hiszem, Dave tényleg nagy dolgot vitt véghez. Nagyon messziről jött, és ahhoz képest most fantasztikusan jól van. Ez mindenképpen csodálatos dolog a számára. Úgy értem, jobban énekel, mint valaha.... Kicsit talán szerencséje is volt.
- Mostanában, ha a Depeche Mode problémáiról van szó, mindenki rávágja: Dave, az énekes az, aki a probléma! Sokat foglalkozott a sajtó is a dolgokkal. Történt itt azonban valami más is. Eltűnt Alan Wilder.... Nem bírta az egyéb problémákat? Forszírozva volt, hogy menjen? El kellett mennie? Mi volt a gond?
Dave: Ez így mind nem igaz. Alan volt az, aki el akart menni....
Andy: Soha, de soha nem küldtük őt el!
Dave: Alan számára a problémák már a "Songs Of Faith And Devotion" munkálatai során kezdődhettek. Azt hiszem, így visszagondolva mindannyiunk számára világos, hogy Alan már régen eldöntötte, hogy menni akar. Már jóval régebben, hogy ténylegesen elment volna. Sok rossz érzésű dolog volt akkortájt. Alan nem igazán tudta megfelelően lekezelni a dolgokat. Kényelmetlenül érezte magát és lépett.
Andy: Azt hiszem, Dave jól látja Alan dolgát. Még talán Alan is elismerné ezeket. Mindenképpen alátámasztani látszik ezt a tény, hogy kilépéskor kiadott egy, amolyan nyilatkozat fajtát, amelyből világosan ez tűnt ki. Valószínűnek tartom, hogy Alan nem bízott abban, hogy nélküle, azaz hárman is képesek leszünk egy új albumot csinálni.
- Hogyan készült Alan nélkül az új album?
Dave: Ezúttal, a régebbiekkel ellentétben egy egész csapat dolgozott velünk. Tim, Tim Simenon és csapata dolgozott velünk. Ő felelt a production oldalért.
Martin: Tim és csapata nagyon fontos volt számunkra. A csapat nagyon fontos volt és Tim mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozik együtt. Ugyanaz a programozó, ugyanaz a billentyűs és a hangmérnök is. A csapat azért is fontos volt számunkra, mert ők voltak azok, akik betöltötték Alan helyét bizonyos értelemben. Alan helyét pedig mindenképpen be kellett valahogy tölteni, hisz Alan igencsak értékes zenei részt tudhatott magáénak a bandán belül. Főleg a legutóbbi két album készítésénél volt ez így.
- Van itt még egy személy, aki szervesen hozzá tartozik a bandához. Hogyan jön Anton Corbijn a képbe, és mivel járul hozzá a dolgokhoz? Mekkora Anton alkotói szabadsága?
Martin: Anton felel teljes egészében az együttes külső megjelenéséért. Szabad kezet kapott tőlünk minden tekintetben, mivel úgy gondoljuk a dolgok ezen oldalához mi nem igazán értünk annyira. Anton viszont profi.
Dave: Az évek során Anton a csapat teljes értékű tagja lett. Amióta velünk dolgozik, sokkal erősebbnek érezzük a banda vízuális hatását.
Martin: Ő készíti a lemezborítókat, a videóklipeket, sőt legutóbb még a színpadtervet is Anton alkotta meg.
Dave: Szinte megváltás számunkra, hogy minden tekintetben Antonra bízhatjuk magunkat ezen a területen.
- Kicsit azért szerények vagytok, nem? A színpadon nem Anton dolgozik meg a sikerért, hanem maga az együttes....
Martin: Tulajdonképpen Dave az, aki dolgozik. Jópárszór elmondtam már, hogy szerintem Dave az egyik legjobb frontember a világon. Nagyon jól csinálja, amit csinál.
Dave: Egy kicsit megpróbálok ellesni valamit a nagyoktól. Ott van például Elvis, Mick Jagger, Prince vagy éppen Jim Morrison. Valahogy megpróbálom összeolvasztani azokat a frontembereket, akik véleményem szerint jól csinálják, illetve csinálták a szakmát. Vagyis azokat, akik munkájára érdemes odafigyelni, mert az szórakoztató és kikapcsol. Ha ez sikerül, akkor örömmel megy ki az ember 20 ezer ember elé, bármikor..... Na jó, nem bármikor, hiszen éppen most nem, de lesz még turné!!! Kell azonban még valami a sikeres szerepléshez. A dalokat átérzéssel kell énekelni a színpadon. Ez viszont nem csak az én érdemem, hiszen Martin írja a dalokat és elmondhatom, a dalok olyan jók, hogy teljes terápiát nyújtanak számomra. Ki tudom magam fejezni, ki tudom az érzelmeimet mutatni a dalokon keresztül. Azt hiszem némely szám olyan jó, hogy magam sem írhattam volna meg őket jobban.
Andy: Martin talán élete legjobb dalait írta meg ezúttal. Egyre jobb és jobb a dalírásban. A legjobb dalszövegek a legutóbbi két albumon vannak.
- Van esetleg valamilyen aktuális kedvenc számotok?
Martin: Talán a "Donna" a 10CC-től.
Andy: A "Back Home" !!! Az 1970-es futball induló....
Martin: ....Meg kell említenem még valakit, aki ha nem is az aktuális kedvencem, de mindig szerettem. Ez nem más, mint Garry Glitter. Sajnálom, hogy nem tudok hasonló számokat írni, mint ő. Vagy ne sajnáljam?!? [nevetnek]
Dave: Az album, amelyet mostanában végkimerülésig hallgatok, az a "Damm, Damm, Damm"....
Martin: ....Hiába röhögtök! Szerintem Garry Glitter igenis jó!
Andy: Új világ van. Új trendek jönnek, de mi még mindig itt vagyunk. Angliában zenélünk és átvészeltük az elmúlt 17 évet. Talán a Status Quo-t kivéve mi vagyunk az egyetlen brit együttes, aki ilyen sokáig fennmaradt.
Martin: Talán az a titkunk, hogy mindig valamilyen fajta alternatív zenét csináltunk, és megpróbáltunk érdekes zenét összehozni, amely gondolkodásra készteti az embereket. |
