| |
TV bemondó(k): 10 évbe és 22 kislemezbe került, de mára nevet szerzett magának a Depeche Mode a progresszív techno-pop berkeiben. A tagok ma este személyesen dedikálnak egy Nyugat Los Angeles-i lemezboltban, ahová több ezer rajongót várnak, személyes találkozóra. Néhány rajongó már tegnap este óta sorban áll. (...) Az ember mindenfelé csak sikoltásokat hall Beverly központjában. Tinédzserek csoportja várakozik az utcán 15 háztömbnyi hosszúságban. Olyanok akár a Sinatráért sikítók, az Elvisért epekedők vagy a Beatlesért (Fab Four) ájuldozók. A Depeche Mode a ma sztárja. (...) Soha nem láttam még ilyet azelőtt. A lányok sírnak, a fiúk a limuzin után vetik magukat. A rendőrség véleménye szerint 15.000 rajongó lehet az utcán. (...) Tömeghisztéria Nyugat Los Angelesben! (...) A személyes biztonsági szolgálat nem tudta megfékezni a tömeget. Ki kellett hívni a rendőrséget, a helyzet lázongás-közeli. (...) Rendőri rohamosztagot kellett bevetni ma este a Beverly Centerben. (...) A rendőrség letartóztatásokba kezdett, az együttes pedig el kellett hagyja a helyszínt. (...) A Beatles óta nem látott ilyet a világ!
Dave Gahan: Nos, ez nem az a fajta reklám, amit az ember megvehet. De nincs az a lemezkiadó sem, amely kifizetne egy ilyet.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Klasszikus lemez született, a legjobb pillanatban. Mit is mondhatnák? Tökéletes lemez!
Dave Gahan: Jóval-jóval az album megjelenése, és a 'Personal Jesus' rádióba kerülése előtt kiadtunk egy maxi lemezt. A kiadvány hatalmas siker lett, főként Amerikában. Több mint egy millió példányt kelt el belőle, ami igazán lélegzetelállító. Ma ez már elképzelhetetlen lenne.
Flood (producer): Volt egy nagy produkciós megbeszélés, mielőtt belekezdtünk volna a munkába. A megbeszélésen az együttes, jómagam és Daniel vett részt, hogy meghallgassuk Martin összes demóját. A 'Personal Jesus' messze kimagaslott a többi dal közül, mondhatni tökéletes üzenete miatt, mely szerint "újra itt a Depeche Mode, de nem úgy, ahogy azt megszokhattátok!"
Dave Gahan: A dal letette az alapjait annak a jövőnek, amelyről fogalmunk sem volt, hogy milyen lesz.
Alan Wilder - 1990: Nem voltak zavargások. Ezt akár le is szögezhetjük. Nyilván, nagyon sok ember volt ott, de erőszak nem történt. Sajnálatosan néhány ember ugyan megsérült, de tulajdonképpen a rajongók összegészében jól viselkedtek. (...) Egy Chelsea meccs vasárnap délután - na az, zavargás.
Alan Wilder: Az eseményről megőrzött legfőbb emlékem az, hogy mennyire szerencsések voltunk azzal, hogy rengeteg publicitást kaptunk, közben pedig nem csináltunk semmit. Arra készültünk, hogy jó négy óra hossznyit kell majd dedikálnunk, ehelyett azonban mindössze négy percet töltöttünk a helyszínen. Azaz nemhogy csak a munka elől menekültünk meg, hanem a szállodába visszatérve tapasztaltuk, hogy a televízióban rólunk szólnak a főbb hírek. A lehető legtöbbet hoztuk ki a dologból, sokkalta többet, mint azt reméltük.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Örömmel mondhatom, hogy az egész az én ötletem volt. Azon gondolkodtam, mit kellene tennünk az album megjelenése kapcsán ahhoz, hogy bekerüljünk a sajtóba?! A végén minden esti híradó rólunk szólt az Államokban, egy nappal az album boltokba kerülése előtt. Véleményem szerint, aligha intézhettük volna szebben.
Gareth Jones (hangmérnök): A kedvenc Depeche Mode albumom talán a 'Violator'. Már csak azért is, mert egyáltalán nem dolgoztam rajta, és igazán jól sikerült.
Andy Franks (turnészervező): Azt hiszem, hogy a 'Violator' a kedvencem.
Tim Simenon (producer): Úgy gondolom, hogy a 'Violator' egy kimagasló lemez.
Martyn Atkins (művészeti igazgató): A 'Violator' egy nagyszerű album.
Jürgen Kramar (Intercord, művészeti igazgató): Egy abszolút tökéletes lemez.
Dave Bascombe (producer): Nos, nyilvánvaló: 'Violator'.
Chris Carr (UK sajtó referens): 'Violator'.
Erik Van Kassen (német label menedzser): Számomra a legtökéletesebb album, amit valaha készítettek.
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): Andy (Franks)-hez hasonlóan, számomra is a 'Violator' a nyerő - rengeteg okból kifolyólag.
Neil Ferris (rádió promóter): Elképesztő album, az elejétől a végéig. Minden egyes dal hihetetlenül erős. Még kislemezeket választani is nehézkes. Egyszerűen remek lemez. Szinte bármely dalból lehetett volna single. És ez volt az az album is, amely a legtöbb médiaérdeklődést váltotta ki a Depeche Mode történetében.
Martin Gore: Addig a pillanatig meg voltunk győződve róla, hogy folyamatosan fejjel megyünk a falnak. Jól fogytak ugyan a lemezeink, de tulajdonképpen ugyanolyan mennyiségben adtunk el belőlük. Jóformán azonos szinten mozogtunk. Aztán hirtelen történt valami, talán a dedikálás, ami felemelt bennünket a magasba, javarészt az amerikai tudosítások miatt.
Jürgen Kramar (Intercord, művészeti igazgató): Abban az időben, főleg a sajtóvisszhangok miatt -az óceánon innen és túl- szinte mindenki tudott az együttesről. Az egész felhajtás pedig természetes dologként lett kezelve. Számunkra, nyilvánvaló volt a siker oka. Így kellett történnie. Az egyetlen kérdés az volt, milyen messzire juthatunk?! Talán a Top 10-be, vagy a Top 5-be?! Netán a No.1 pozícióig?!?
Daryl Bamonte (személyi asszisztens): A dolgok ilyetén történése a Depeche Mode esetében sohasem volt egyetlen specifikus okra visszavezethető. Flood megkeresése remek lépés volt. Ugyanakkor Martin ezúttal valóban bámulatos dalokat irt, amelyek találkoztak azzal a személlyel, aki hamarjában a világ legjobb zenei producere lett - ezt ő kérte, hogy említsem meg! Feltételezem, hogy remek volt a csillagok állása is.
Daniel Miller (Mute Records, elnök): Ismét tovább szerettünk volna lépni a 'Music For The Masses' után, noha az, nagyon jól hozta magát. Mindannyian hittük, hogy a siker a vérfrissítésnek volt köszönhető. Ezt szerettük volna megismételni. Flood nyilvánvaló választásnak bizonyult.
Alan Wilder: Biztosítva lettünk arról, hogy Flood mindent meg tud számunkra valósítani. Aktívan részt vesz bármiben, tud samplerrel dolgozni, de analóg szintik használata sem gond számára. Bármikor elő tud állni zenei vagy ritmikai ötletekkel. Ugyanakkor igen aprólékos az általam csak 'csavarhúzó' munkának nevezett dolgokban - akkoriban neveztük el így. Ezzel együtt, képes arra, hogy felülről szemlélje a dolgokat és a Svengali-típusú kontrollunk legyen. Aki megmondja, hogy "srácok, most ezt és ezt kell csinálni". Egyszóval, univerzális producer.
Flood (producer): Sokat dolgoztam erősen szinti és programozás orientált zenészekkel, mind pedig tradicionális rock bandákkal. Úgy éreztem, a kétfajta világ igenis egyesíthető és működik. Tulajdonképpen, a Depeche tökéletes együttes volt kipróbálni ezt az ötletet, módszertant.
Martin Gore: Flood volt az első ember, aki igazából ösztönzött bennünket.
Dave Gahan: Minden, amit csak a produkcióba hozott, új volt számunkra.
Andy Fletcher: Flood véleménye szerint, előítéleteink tulajdonképpen szart sem számítanak. "Ha akartok gitárt használni, egyszerűen csak használjatok. Azt kell használnotok, ami adott szituációban jól szól. Nem szabad szabályok közé szorítani önmagatok!" Volt egy szabályunk, mely szerint nem használtuk soha kétszer ugyanazt a hangot. A végén persze, szépen kifutottunk a választékból, a hangokból. Flood, így csak annyit mondott: "Ne aggódjatok e miatt!" Ennyi a történet.
Flood (producer): Amikor a 'World In My Eyes'-on kezdtünk el dolgozni, először a demót csiszoltuk újra. Emlékszem, az egyik este mindannyian szórakozni mentünk. Persze, nem csak egy este volt ez így, hanem jó párszor... a lényeg, hogy Alan és Dave azt mondta, mindketten úgy érzik, valamitől megállt a szám a fejlődésben. Talán amiatt, ahogy közelítünk hozzá - lehet, van jobb módszer is. Erre én csak annyit mondta; "Rendben. Értem, hogy mit akartok mondani." Másnap reggel Martin és Fletch keresett meg szinte ugyanezzel a problémával. Nem volt más választásom; "Ha senki sem elégedett azzal, amilyen irányba megyünk, egyszerűen dobjuk ki az anyagot. Felejtsünk el mindent, amit erről a dalról tudunk." Ezek után, Alan és jómagam fél napot töltöttünk azzal, hogy különböző ötleteket próbáltunk ki a számhoz. Ekkor született meg például az a jellegzetes szinti-basszus is. (...) A dal teljesen megváltozott mire Dave és Martin visszatértek a stúdióba. Állíthatom, jól megleptük őket. Azt hiszem, a változás szele abban rejlett a csapat számára, ahogy dolgoztunk, ahogy hozzáálltunk a kérdéshez.
Martin Gore: Alan már előtte is nagyon sokat dolgozott, Flood-al kiegészülve viszont, nagyszerű csapat született.
Daniel Miller (Mute Records, elnök): Azt szerettük volna, hogy az album friss legyen, a banda pedig ösztönözve érezze magát. Ha az ember bejáratott úton jár, sohasem éri el a kívánt pezsgést vagy élt. Így van csak esély arra, hogy valami igazán más és különleges születik.
Flood (producer): Normál esetben, az együttes Martin eredeti demóival az előkészítés (pre-production) szakaszába lép, és elkezdi polírozni az alap demókat. Ebben a kezdeti szakaszban már szerettem volna rögtön megváltoztatni a folyamatot.
Martin Gore: Legtöbbször a végső változat eléggé hasonlít a demóhoz. Flood azt kérte tőlem, hogy a demók amennyire csak lehet, nyersek legyenek, így sokkal több teret adhatnak az értelmezésre.
Flood (producer): Következő dal a 'Policy Of Truth' volt. (...) Ennél a dalnál is javarészt a demóból indultunk ki, később azonban úgy döntöttünk, kísérletezünk a hangzással. Ennek az eredménye lett az a hangulat, amely se nem rock, se nem szinti középpontú. Egyesítettük a gitár témát a programozott dobokkal. Amikor a helyére került minden, az eredmény határozottan dobott egyet mindenki hangulatán.
Dave Gahan: Az album kapcsán meg kell említenem Francois Kevorkian-t is, aki a keverés (mixing) szakaszába hozott újabb kreativitást.
Daniel Miller (Mute Records, elnök): Francois az egyik legaprólékosabb keverő (mix) ember, akivel valaha dolgoztam. Igazából elég nehéz megmaradni abban a szobában, ahol épp dolgozik. Az ember nem igazán tudja, hogy mi is történik éppen.
Alan Wilder: Nem emlékszem pontosan, hogy ki ajánlotta Francois-t. Mindenesetre hatással volt rám a tény, hogy dolgozott együtt a Kraftwerk-el, akikért odavoltam akkoriban. Azt gondoltam, elég jó lehet, ha a Kraftwerk együtt dolgozott vele. Az a hír járta ugyanis, hogy a fiúk problematikusak ebben a tekintetben. Mint később kiderült, maga Francois is problematikus alkat.
Martin Gore: Francois kínosan aprólékos volt mindenben, amit csinált. Gyakran eltűnt a stúdió valamelyik sarkában, fején egy fejhallgatóval és két napig felénk sem nézett. Ez aztán néha igen frusztrálóvá és nagyon, de nagyon unalmassá vált, hiszen nem is hallattuk, hogy valójában mi készül. Amikor aztán meghallgattuk, hogy mit alkotott a két nap alatt, tudtuk, hogy megérte.
Francois Kevorkian (producer & DJ): Azt hiszem, mivel Martin egy dalszerző, számára mindennél fontosabb az, hogy amit hall, az a megfelelő érzést hozza elő. Ezzel szemben, egyáltalán nem érdekli az összes többi technikai halandzsa. Egyedül az érdekli, hogy a dal úgy szóljon, ahogy ő azt eredetileg elképzelte.
|
Flood (producer): Azt hiszem, felvettem egy buta, de divatos szóhasználatot, amely valahogy így hangzott: "Adj egy órát és kipróbálok valamit. Ha nem működik, akár meg is verhettek. Mindezt csupán azért teszem, hogy lássam, a dal továbbfejleszthető-e?!"
Daniel Miller (Mute Records, elnök): Az 'Enjoy The Silence' eredetileg egy lassú dal volt, tulajdonképpen egy ballada. Tisztán emlékszem rá, de nem úgy, mint egy számra, amiről később kiderül, az együttes karrierjének meghatározó pontja.
Alan Wilder: Kezdetektől fogva egy kicsit másképp akartunk dolgozni, mint az előző albumoknál. Új megközelítéssel készült el néhány dal, mint például a 'Personal Jesus' vagy a 'World In My Eyes' és az eredmény megelégedésünkre szolgált. Ekkor értünk az 'Enjoy The Silence'-hez. Martin egy igazán egyszerű demót tett le, pusztán a harmónia / orgona és az ének volt benne. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy maga a dal kiváló, viszont nem voltunk meggyőződve arról, hogy akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet, ha pusztán újjáalkotjuk az eredeti atmoszférát.
Dave Gahan: Alan és Flood jött elő az ötlettel, hogy gyorsítsuk fel a dalt. Azt mondták nekünk - nekem, Fletchnek és Martinnak, hogy; "Tűnjetek el pár napra!" Ez utóbbi nehezen volt kivitelezhető, hiszen a PUK Studios-ban voltunk Dániában, ami a semmi közepén fekszik. Semmit sem lehetett ott csinálni, azon kívül, hogy a stúdióban üldögélt az ember.
Alan Wilder: Azt javasoltam a többieknek, hogy; "Nézzétek, van egy olyan tétova ötletem, hogy gyorsítsuk fel a dalt, akár egy dance számmá. Mi a vélemény?" Az ötlet kezdetben ellenállásba ütközött. Azt hiszem, Martin nem igazán volt oda a dologért.
Martin Gore: A dal címe 'Enjoy The Silence', vagyis 'Élvezd A Csendet'. Ez tökéletesen szemben áll egy disco szám elképzeléssel.
Dave Gahan: Végül mégis megcsinálták, amikor pedig visszatértünk a stúdióba, Flood megkérte Martint, hogy gitározzon rá a dalra. A végső változatba így gitár is került. Az egész alkotói folyamat arra ösztönzött engem, hogy ott helyben felénekeljem a dalt.
Andy Fletcher: Nem telt bele egy óra, és tudtuk, masszív sláger született.
Anton Corbijn (látványtervező): Nem igazán dokumentálom a dolgokat. Nem írok le sokmindent. Amikor az ötlet megszületik, a megvalósításon már nem nagyon töprengek. Az 'Enjoy The Silence' esetében volt egy elképzelésem, amelyben egy király játszotta a főszerepet. Egy szimbólum, valaki, akinek mindene megvan. De keres valamit, valami igazán egyszerűt, ami bárki számára elérhető. Valamit, amihez nem kell pénz. Egy csendes helyet, ahol üldögélhet. (...) Elég nehezen vették be az ötletet a fiúk. Akkoriban még jobban érdekelte őket, hogy milyen lesz a végtermék. Ezzel együtt pedig tudták, hogy az 'Enjoy The Silence' különleges dal a számukra. Mondhatni a legjobb dal, amelyet készítettek, illetve valaha írtak. Nem igazán hittek benne, hogy az imázs működik a számmal.
Dave Gahan: Amikor Anton először adta elő az ötletet az 'Enjoy The Silence'-hez, az valahogy úgy hangzott, hogy rohangálnom kell egy király jelmezben, kezemben egy nyugággyal. Meggyőződésem volt, hogy megőrült.
Richard Bell (videó producer): Leültünk egy szobába az együttessel, illetve Daniel Millerrel. És Anton előadta; "Az ötletem a következő; egy király nyugággyal." Ennyi volt. Mindenki csak bámult rá. Látszott, jó ötletnek tartja. Erre persze mi; "De mi lesz még benne?" Erre ő; "Hát a király járkál a nyugággyal, és megfordul jónéhány helyen." Igazán nagy lépés volt a zenekartól, hogy igent mondtak erre a klipre.
Andy Fletcher: Az 'Enjoy The Silence' forgatása csodálatos volt számomra, illetve Martin és Alan számára is. Nem úgy Dave számára. A mi közreműködésünk mindössze egyórányi volt a műteremben. Dave ezzel szemben öt napot töltött filmezéssel, néhol fagyos hidegben.
Martin Gore: Azt hiszem, valahol Svájcban elege is lett az egészből. Nem emlékszem pontosan, hogy hol forgattak, de egész nap hóban jártak. A végén besokalt, és azt mondta Richard (Bell)-nek; "A távoli képeket te fogod helyettem megcsinálni!"
Anton Corbijn (látványtervező): Nem vagyok jó forgatókönyvírásban és az ötleteim szóbeli kommunikálásában sem. Benne van a fejemben és tudom, érzem, működni fog. Nem vagyok arrogáns, de szeretem, ha hagyják a dolgokat megvalósítani. Ezúttal három ízben is meg kellett ostromolnom őket. A probléma -számomra legalábbis- az, hogy ha felmerül bennem egy ötlet egy dallal kapcsolatban, akkor azt nagyon nehezen tudom elfelejteni, és új után nézni. Minden egyes alkalommal, amikor hallom a dalt, az eredeti ötlet visszajön a fejembe, és semmi másra nem tudok koncentrálni. Így aztán, vissza kell térjek az alapötlethez. A végén azt hiszem, egyszerűen besokaltak, és rám hagyták. "Csináld!" - mondták.
Martin Gore: Természetesen, a klip az egyik legjobban sikerült videó promónk lett, amit valaha készítettünk.
Riporter: Egy régebbi interjúban, Martin Gore azt nyilatkozta, hogy a Dodger's Stadium fellépés egyszeri és megismételhetetlen dolog volt az együttes történetében, és sohasem játszik többé a banda stadionban... Bocsánat, azt hiszem, igazából a Rose Bowl koncert kapcsán mondta ezt.
Martin Gore: Valószínűleg hazudtam.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Nem igazán szeretném a 'tejeltetni' szót használni arra a munkára, ami akkoriban zajlott. Az igazság az, hogy az együttes elért a csúcsra, ahol ilyenkor az üzletben ez a magatartás a szokásos. De kik is tudtak még ilyen magassága eljutni? Talán a U2. Egy szinten voltak.
Francois Kevorkian (producer & DJ): Akkoriban kezdődött, amikor a 'Behind The Wheel' megjelent. Számomra legalábbis, aki anno sok időt töltött az Államokban az MTV előtt. Úgy tűnt, az együttes nagyon próbál áttörni a falon, hogy ne csak egy elektronikus New Wave formációnak lássák őket, hanem egy, a főáramban lévő rock bandának, akik épp szintetizátorokkal játszanak. Az akkori történések, nyilvánvalóan gigantikus lépésnek számítottak számukra abban, hogy áttörtek és megfogták a divatos amerikai rock & roll közönséget. Úgy gondolom, ezt nagyon ügyesen csinálták. Ha valaha volt növekvő nyomás és drasztikus átalakulás az együttes(b)en, akkor az ekkor zajlott. A 'Violator'-ben fellelhető stílustörés, amelyben a legjobb rock zenét az abszolút elektronikával ötvözték, a vaskalapos kétkedőket is meggyőzte.
Martyn Atkins (művészeti igazgató): Én voltam a legjobban meglepve, hogy a Depeche Mode mennyire betört az Államokba. Az ember azt gondolná, hogy az angol zenekarok közül talán a Depeche Mode zenéje az, ami a legkevesebb sikert remélheti az amerikai rock piacon.
Alan Wilder - 1990: Folyamatosan építkeztünk az elmúlt tíz évben a koncerteken és az alternatív rádiókon keresztül. Mára bejutottunk a Top 40-et játszó rádiók műsorába is. Bizonyos értelemben, ez egy sokkal erősebb pozíció. Hisszük, hogy nem egy-siker-számos, illetve egy-lemezes együttes vagyunk, akik a jövő héten eltűnnek a süllyesztőben.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): Hatalmas turné volt, amolyan végre-itt-vannak-és-láthatjuk-őket érzéssel. A legjobb pillanatban, a legjobb időzítéssel. Egy kiérdemelt pozíciójú, tisztességes zenekar, akik arénákat töltenek meg Amerikában. Ennyi. Erről szólt a történet.
Alan Wilder - 1990: Viszünk ugyan pár megawattot magunkkal a turnén, de néha kifogunk néhány igen hangos közönséget. Montréal például hihetetlenül hangos volt. De a minap játszottunk Salt Lake City-ben, ahol szinten nagyon-nagyon hangos volt közönség.
Alan Wilder: Borzalmas időjárás fogadott bennünket Salt Lake City-ben. Nem tudtuk megtartani a koncertet, ami szabadtéren lett volna. Villámlott és veszélyes lett volna színpadra állni. Az ügynök segítségével sikerült a következő napra, egy fedett helyre vinni a koncertet. Talán Cowshednek hívták a helyet vagy ilyesmi. Szükségmegoldás volt. Olyan nagy volt a csalódottság az előző napi események miatt, hogy az összesereglett emberek nagyon várták a bulit, és ennek köszönhetően a valaha játszott egyik legjobb koncertünket adtuk. Egyetlen esetre emlékszem még, ahol hasonlóan nagyszerű közönségünk volt, talán Chilében játszottunk 1994-ben. Borzalmas napunk volt. Olyan kisbusszal vittek ki bennünket a stadionhoz, amelynek nem voltak ablakai. A sofőr odafelé úton elütött egy kutyát. A hangbeállásnál kiderült, hogy a helyi szervező tízszer annyi reklámhelyet értékesített, mint amennyi rendelkezésre állt. A dologból lövöldözés lett. Az utca végében foci-szurkolói lázongás folyt, az utca tulajdonképpen lángolt. Azt gondoltuk; "Minél előbb ki akarunk jutni ebből a városból!" Rettenetes volt. Aztán eljött a koncert ideje. Játszottunk és talán a legjobb koncertünk volt. A közönség teljesen őrült volt.
Martin Gore - 1990: A csarnokok többségében hangkorlát van, amely fölé nem mehet a hangerő. Viszont csak a közönségmoraj a számok között jócskán meghaladja azt, amikor nem is játszunk.
Bruce Kirkland (Second Vision, elnök): A nagy durranást a stadion koncertek jelentették. Akkoriban stadion koncertet maximum Bruce Springsteen vagy Bon Jovi adott. De semmiképpen nem egy Depeche Mode. Egyszóval, hatalmas-óriás mérföldkő volt ez. Két koncert a Dodger's Stadiumban. Egy kézen meg lehet számolni, hány együttes tudta ezt megcsinálni.
Dave Gahan: Azt hiszem, tisztában voltunk vele, hogy egy igazán izgalmas lemezt készítettünk. Már az elkészítése is izgalmas volt. Minden tekintetben nagyon kedves emlékeim vannak a 'Violator' készítését illetően. A bulizás elképesztő magasságokba szökött. A stúdióban zajló kísérletezés és izgalom, maguk a dalok és minden. Egyedül talán arra nem voltunk felkészülve, hogy az emberek ennyire várták már ezt a lemezt, és hogy ez mit hoz ki a dolgokból.
Francois Kevorkian (producer & DJ): Gyakran előfordul, hogy ha valaminek a peremén vagyunk, az általában nem stabil. Mindig vannak olyan kényszerítő erők, amelyek mozgatják a dolgokat, akár a tektónikus lemezeket a föld felszíne alatt. Valamilyen oknál fogva azonban, amikor együtt dolgoztam velük a 'Violator' anyagon, tapintható volt az elektronikus hangzás és az érzékeny pop kereszteződése, amelyek tökéletes elegyet alkottak.
Flood (producer): Mindig emlékezni fogok a kész 'Violator' első meghallgatására, már csak azért is, mert egészben, korrekt számsorrendben még nem hallottam előtte az anyagot. Az együttes néhol még változtatott és formázott rajta. Így aztán, amikor elérkezett a meghallgatás pillanata, bizonyos tekintetben, először sikerült átélnem a konkrét lemez-élményt. Emlékszem, amikor befejeződött, csak megfordultam és ránéztem Danielre. Kifejlesztettünk egymás közt egyfajta jelbeszédet, csak ránéztem és felvontam a szemöldököm. Ez elég jelzés volt ahhoz, hogy mindketten tudjuk, igazán nagyon-nagyon-nagyon jó album született. Az ember egyszerűen csak megérzi, ha valami különlegeset alkot.
Martin Gore: Nos, ha vissza kellene nézzek az összes albumunkra, akkor azt hiszem, talán a 'Violator'-t választanám kedvencként.
Alan Wilder: Nyilvánvalóan mindannyian vágyunk az elismerésre, arra hogy szeressék az emberek, amit csinálunk. Ugyanakkor, nem foglalkozhat ezekkel a dolgokkal az ember miközben zenét készít. Olyan zenét kell készíteni, amelyet szeret az ember.
Francois Kevorkian (producer & DJ): Nem tudok elképzelni szebb fogadtatást egy lemeznek, mint amelyet ez az album kapott. Őszintén mondom, komolyan meghökkentem és megdöbbentem azon, hogy milyen elképesztő elismerést szerzett magának, és nem csak az Államokban, hanem világon mindenütt. Istenem!
A 'Violator' albumból a mai napig világszerte 7.500.000 példányt értékesítettek.
|
