Frissítve 07/05/13 - 20:15 E-mail > Webmaster E-mail > The HDMFC
The HDMFC
 

hírek | korábbi hírek | témák | dalszövegek | party képek | multimédia | playlists
bemutatkozás | martin l. gore | dave gahan | recoil | classic MODE series
klubinfó 11>19 | klubinfó 05>11 | klubinfó 99>05 | klubinfó 93>99 | klubinfó 87>93



 
  DANIEL MILLER : BLACK CELEBRATION
 

A 'Black Celebration' örök kedvenc a rajongók körében, illetve kiemelten fontos nagylemez az együttes kultusz zenekarrá válása szempontjából. Ezzel együtt, az egyik legnehezebben összehozott korong. A 'Shake The Disease' és az 'It's Called A Heart' egy külön felvételi szakaszban lett rögzítve, még az album elkészítése előtt, és noha az utóbbi csupán egy szimpla dalocska, valahogy nehezen birkóztunk meg vele, mindannyian csalódottak voltunk a végkifejlettel. Az egész felvételi szakasz a turné kellős közepén zajlott, és az együttesnek el kellett hagynia a stúdiót mielőtt befejeztük volna a munkát. A dalt így Gareth Jones és jómagam véglegesítettük. Keserves tapasztalat volt megszülni a végeredményt, és jóllehet egész jó anyagok születtek a végén, a borús hangulat átörökítődött a 'Black Celebration' felvételi szakaszára.

1985 végén lefoglaltunk egy igen hosszú felvételi intervallumot Londonban és Berlinben, amely mindinkább egy feszült és klausztrofóbiás időszakká vált az életünkben. Ez már a harmadik album volt, amelyen ugyanaz a csapat -Gareth, jómagam és a banda- dolgozott. Az egész kezdett egy 'felkelek reggel, és dolgozni indulok' típusú feladatra hasonlítani. Úgy tűnt, nem hoz sok izgalmat számunkra az újabb közös munka, illetve felvételi szakasz. Már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy problémánk lesz kislemezes pop dalok prezentálásával. Martin egyszerűen mélyebb, sötétebb és hidegebb dalokat akart írni, és noha nem hiszem, hogy bárki ne értett volna egyet ezzel, a zenekaron belüli nyomás azért érezhetővé vált. Egy felöl jelent volt a 'Basszák meg, olyan lemezt csináljunk, amilyet akarunk!' hozzáállás. Más felöl viszont, szerettek volna kislemezes slágereket is. Kétfelé feszítette őket a dolog - immár nem csak egymással szemben álltak, hanem önmagukban is küzdöttek a problémával.

A munka a Westside Studiosban vette kezdetét, Londonban, közvetlenül a Ladbroke Grove tövében. Próbáltam javaslatokat tenni, hogy kicsit másképp csináljunk dolgokat. Szerettem volna, ha például ezúttal a hangszereket nem a kontroll szobában, hanem magában a stúdióban állítjuk fel. A javaslat süket fülekre talált, így aztán maradtunk a megszokott felállásnál. Ennek ellenére, azért történtek kísérletezések a Westside felvételi szakaszban is. A 'Stripped' számára elég sok hangot vettünk fel, illetve rögzítettünk (sample) a való világból. Felvettük például Dave Porsche autójának motor morajlását, amely a dal elején hallható. Az egész szám gyakorlatilag egy lelassított motorkerékpár géphangjára épül, amely már az eredeti demoban benne volt, és ezzel megadta az alap atmoszférát, amely végigvonul tulajdonképpen az egész lemezen. Ha motorzúgást akartunk hallani, egyszerűen csak beindítottuk Dave kocsiját és hagytuk járni a motort. A samplerben aztán fel-le tologattuk a hangszínt, amely folyamat végül az albumon hallható fantasztikus hangzást kölcsönözte.

A 'Stripped' felvételi munkálatainak időpontjára esett a Guy Fawkes Night, amelynek keretében a Westside hatalmas parkolójában tűzijátékot csináltunk - ha az ember figyelmesen hallgatja a 12" remixet, kihallhatja belöle ezeket a hangokat. A 'Stripped' számára tulajdonképpen több remix is készült, ami új dolog volt abban az időben. A 'Breathing In Fumes' például úgy született a maxira, hogy felgyorsítottuk az ütemet, illetve átdolgoztuk hozzá a dalt. Büszke voltam arra, hogy a Depeche Mode még abban az időszakban is kísérletező jellegű volt.

A feszültség továbbra is érezhető maradt a stúdióban, főleg miután elhagytuk Londont, és átköltöztünk Berlinbe, a Hansa Studiosba. Ez volt a Depeche Mode ötödik stúdió albuma és tapintható volt a feszültség, mely szerint a hangzás tekintetében mindenképp meg akartak újulni. Néha úgy érzem, személy szerint rajtam nagyobb volt a nyomás, mint magán a zenekaron. Nem azt mondom, hogy önelégültek vagy elégedettek lettek volna, csupán csak érezhető volt, hogy elértek már valamit. Készítettek egyhuzamban három albumot, viszonylag rövid idő alatt, elképesztően sokat turnéztak, és szükségük volt egy kis ösztönzésre. Ekkorra Alan Wilder már sokkal jobban be lett vonva a stúdió munkába, és szerzett is annyi önbizalmat, hogy keresztül vigye ötleteit. Bizonyos értelemben véve, ekkor még figyelembe vette mások akaratát is. A munkálatokkal ezúttal is elképesztően kicsúsztunk, kétszer annyi időt töltöttünk el a felvételekkel, mint azt terveztük. Szokás szerint, az együttes tagjai lefoglalták nyaralásaikat közvetlenül a tervezett befejező időpont utánra, így aztán egyesével el is tűntek a stúdióból, kivéve Alant, aki a munkálatok végéig velünk maradt.

A 'Black Celebration' egyfajta visszaesést hozott eladási számok tekintetében Angliában, noha maga a nagylemez No.3 lett a UK Album listán - meghozva ezzel az addigi legmagasabb slágerlistás helyezést. Egy nagyon sötét, és igen kísérletező nagylemez volt, még véletlenül sem pop lemez. Nem igazán voltak rajta slágerek. 'A Question Of Time', 'Stripped' (egy igazi himnusz) és 'A Question Of Lust' csupa nagyszerű dal - de nem igazán nyilvánvaló Depeche Mode sláger. Azok számára azonban, akik szerették a Depeche Mode zenéjét, ez az album szilárdította meg a kultusz zenekari státuszt, sokkal nagyobb mértékben, mint ezt eddig bármely más album tette. A rajongók úgy érezték, olyan album született, amely nem vette figyelembe a népszerűségi elvárásokat - és ez bizonyos értelemben igaz is. A zenekar valami olyat rakott le az asztalra, amit szeretett volna, illetve az emberek nagymértékben azonosulni tudtak vele. Amolyan 'kívülálló' korong volt, kívülállóknak.

Az osztályban, illetve az ember baráti körében, akkoriban a különc emberek szerették a Depeche Mode-ot. A divatbolondok Duran Duran-t, vagy valami hasonlót hallgattak. Ez az album azoknak a fura figuráknak szólt, akik a hátsó padokban ültek, feketével húzták ki a szemüket és a tanár likvidálását tervezték. A megannyi probléma ellenére, amely a lemez készítése közben felmerült, a fenti szempontok miatt, a 'Black Celebration' mérföldkő lett az együttes történetében.

Daniel Miller - Music For The Masses