Frissítve 06/04/08 - 01:10 E-mail > Webmaster E-mail > The HDMFC
The HDMFC
 

hírek | korábbi hírek | témák | dalszövegek | party képek | multimédia | playlists
bemutatkozás | martin l. gore | dave gahan | recoil | classic MODE series
klubinfó 11>19 | klubinfó 05>11 | klubinfó 99>05 | klubinfó 93>99 | klubinfó 87>93



 
  DANIEL MILLER : SPEAK & SPELL
 

Amikor első ízben stúdióba vonultunk, hogy elkezdjünk dolgozni a 'Speak & Spell' 5.1-es keverésén, nos akkor hallottam először -25 év után újra- többcsatornás hangrendszeren az albumot. Az élmény azonnal visszarepített 25 évvel ezelőttre, 1981-be, a Blackwing Studiosba. A Depeche Mode korai időszakát élte és még jómagam is viszonylag tapasztalatlan voltam a stúdiózás terén. Az album ehhez képest friss hangzásúnak tűnik, mégha a maga módján naiv is. A dalok ereje és minősége, illetve a bennük rejlő ötletesség a mai napig átszűrődik.

A 'Speak & Spell' nagyon fontos album volt, mind a Depeche Mode, mind pedig a Mute, mint kiadó számára. Attól a perctől kezdve tudtam, hogy egy kivételes pop formációval van dolgom, hogy először megpillantottam őket, amint a Canning Townban lévő Bridgehouse kocsmában játszottak, 1980 októberében. Egyszerű, de hatásos koncertet adtak, és noha ez még az igen korai szakaszban volt, a dalok átjöttek és a bennük rejlő potenciál látható volt számomra.

Soha nem voltak New Romantic figurák, mindinkább Futuristák voltak. Ez egy hajszálnyi, de lényeges különbség volt akkoriban. A New Romantic csapatok tulajdonképpen azok a rock bandák voltak, amelyekben szintetizátoros is játszott. Ezek után alakultak meg olyan zenekarok, mint a Human League, a Soft Cell és a Depeche Mode. Ezek már valódi elektronikus együttesek voltak.

Tulajdonképpen hosszú évekig szerződés nélkül dolgoztam együtt a Depeche Mode-al, amely együttműködés 1980 októberében kezdődött. Arra gondoltam, ha igazságos vagyok az együttessel, ha rendesen kifizetem őket, ha megadom nekik a kreatív művészi szabadságot, miközben a tőlem telhető legtöbbet megteszem, hogy reklámozzam a lemezeiket, akkor miért is kellene ehhez szerződés? Minek ügyvédeket bevonni a dologba? Felesleges keverésnek tűnt volna. Idealista gondolat volt, de jól működött és hosszú évekig kitartott.

Az album 1981 elején lett felvéve, és többé-kevésbé az élő koncerteken előadott számok lenyomata volt. Volt ugyan néhány dal, amely végül nem került fel a lemezre, de voltak új születésűek is. Az album alapvetően azonban tükrözte azt az élő koncertet, amelyet fél évvel azelőtt hallottam Canning Townban.

A felvételek a Blackwing Studiosban zajlottak, közel a London Bridge-hez. A hangmérnök Eric Radcliffe volt, akivel már előzőleg is együtt dolgoztam a Fad Gadget és a Silicon Teens dalokon. Az egész nagyon barátságos légkörben zajlott, mintegy a szintetizátorok felfedezése keretében alkottuk meg a zenét. A legtöbb hangmérnöknek lövése sem lett volna, hogy mit akarunk.

Ezzel szemben Eric, aki egyébként kiváló gitáros, igazi felfedezőnek bizonyult. Benne volt a kísérletezésben és így egy rendkívül jó, kreatív környezetben dolgoztunk. Eric-el a későbbiekben is sokat dolgoztunk együtt. Amikor Vince Clarke kilépett a Depeche Mode-ból és megalapította a Yazoo-t, még bemutatkozó albumát is neki, illetve a stúdiójának ajánlotta; 'Upstairs At Eric's'.

Az együttes mellett én voltam a 'Speak & Spell' co-producere. Két dal kivételével az összes számot Vince írta. A két kivétel -'Big Muff' és 'Tora! Tora! Tora!' - Martin szerzeménye volt. Ezen dalok azért bírtak jelentőséggel, mivel a későbbiekben Martin lett a Depeche Mode fő zeneszerzője. Ekkor azonban még Vince volt a hangadó a stúdióban. Az én szerepen az volt, hogy segítettem nekik megtalálni azt a hangot, amelyet éppen akartak. Próbáltam szélesíteni a perspektívát amennyire csak tudtam, szerettem volna megmutatni az összes lehetőséget azokon a felszereléseken, amelyek a rendelkezésünkre álltak.

Vince segélyekből élt, Fletch és Martin dolgozott, míg Dave a művészeti főiskolára járt Southendben. Azt hiszem, nem nagyon hittek az egészben. Fletch és Martin még akkor is dolgozott, amikor első ízben szerepeltek a Top Of The Pops-ban, ahol a 'New Life'-ot játszották. Fletch és Martin általában munka után, kezükben az elvitelre csomagolt vacsorával jelentek meg a Blackwingben. Martin az esetek többségében a kísérő melódiát vagy valami hasonlót prezentált a dalokhoz. Emlékszem, egyszer egy dalon dolgoztunk, amikor bejött és megállt a pult fölött, majd egyik kezében a kajával, a másikkal lejátszott nekünk egy szólamot. Akkoriban csak monofónikus szintetizátorok voltak, így nyilvánvalóan csak egy kézzel lehetett rajtuk játszani. Ennek ellenére, valami elképesztő dolgot játszott.

Az első kislemez a 'Dreaming Of Me' volt. A dal nem szerepelt az Angliában kiadott nagylemezen, de az amerikai és európai változatokra már rátettük. A szám a slágerlista 57. helyéig jutott. Később, a 'New Life' a 11. helyig is elért. Ez volt a Mute legelső Top 20 slágere. Ezek után prezentálta az együttes a 'Just Can't Get Enough' kislemezt a 8. helyen. Emellett nagyon sok koncertet adtak, amelyek igen jó kritikát kaptak. Ezért aztán, nem voltam meglepve, viszont nagyon örültem annak, hogy az album 10. lett a listán 1981 novemberében. A nagylemez 32 hetet töltött a slágerlistán.

A 'Speak & Spell' sikere egybeesett néhány változással a Depeche Mode keretein belül, illetve közvetlen környezetében. A Mute megnyitotta első állandó irodáját Nyugat-Londonban, illetve alkalmazottai számát négy főre növelte. Mire az album megjelent, Vince kész volt elhagyni a bandát. Az együttes legelső európai fellépései során, amelyek késő ősszel zajlottak, a kommunikáció Vince és az együttes többi tagja közt gyakorlatilag megszűnt.

Vince bizalmasan közölte az együttessel és velem, hogy ahogy az album megjelenik, kiválik a csapatból. Épp egy egyezkedés közepén voltunk az amerikai Sire kiadóval, és ezt semmiképp nem akartuk megszakítani azzal, hogy a kiválást nyilvánosságra hozzuk. Nagy szemtelenség volt ez tőlünk, de azt hiszem, a végén mindenki jól járt a dologgal. A Sire kiadóval, illetve annak alapítójával Seymour Stein-el létesített kapcsolat a mai napig tart. A Depeche Mode utolsó koncertjét novemberben adta, míg Vince hivatalosan decemberben lépett ki a bandából.

Az együttes többi tagjának hirtelen fel kellett nőnie. Hirtelen felelősek lettek valamiért. Nem nevezném áldásnak azt, ami történt velük, annyi azonban bizonyos, hogy a dolgok folyamányaként, valami nagyon erős született. Martin nagyon ígéretes dalszerzőnek bizonyult, és egy ilyen sikeres albummal a hátuk mögött, még csak fel sem merült a Depeche Mode befejezésének gondolata. Ekkorra Dave már rég otthagyta az iskolát, Martin és Fletch pedig felmondtak a munkahelyükön. Nem volt visszaút.

Talán már azelőtt, hogy az első kislemezt kiadtuk volna, volt valami 'zsongás' az együttes körül, amely az idővel csak nőtt. Tekintélyes ajánlatokat kaptak hatalmas-neves kiadóktól, és örömömre szolgál, hogy úgy döntöttek, a Mute-nál maradnak, még szerződés nélkül is. Szerettünk együtt dolgozni, és bíztunk egymásban. A döntés jónak bizonyult, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kapcsolat, amely túlélt mindent, és idővel csak elémélyült. A 'Speak & Spell' egy figyelemre méltó bemutatkozó album, amely a világot jelentő deszkákra emelte a zenekart.

Daniel Miller - A Broken Frame